Lapozó

Több szerző: Hoffgreff-énekeskönyv
Mikoron el be mégy te az en fldembe, es te fel hagandaz az en hegyeimre, es ßent egy hazamra az kereßttyen népre, kiket en gyytttem ſoc poganoc kzzl. Ot az en haragom ellened fel geried, es téged el veßtlec minden ſeregeduel, hogy ez en népeim nyiluan meg eſmeriec, hogy en  nekiec io Iſtenec vagyoc. Azert Ezekhiel te eßt meg hirdeſed, mert zapor esuel t meg haboritom, az ęgbl kuekuel ket agyõ verem, minden fell fegyuert ellenec tamaßtoc. Az éghi madaroc mind egybe gylienec, erdei mezei vadac ſieſſenec az nagy aldozatra kit en le vagatoc, az en hegyeimben nekic aldoztatoc. Lonac louagoknac teſteket ßaggaſsac, es feiedelmeknec  véreket igyac, az en aßtalomõ eleget egyenec, es emberi verbl meg réßegltenec. (...)